Pro Evolution Soccer 2019 teszt - kiváló alternatíva a futballszimulátorok piacán - 2. rész

Fizika mindenek felett

Az egyre több licenc mellett a Pro Evolution Soccer 2019 legnagyobb erőssége egyértelműen a látvány és a fizika. Már a tavalyi kiadás grafikája is nagyon erős volt, és idén további rengeteg apró javítást és pluszt adott hozzá a PES Productions a játékhoz; már néhány meccs lejátszása után láthatjuk és érezhetjük, hogy egy vérbeli szimulátorral van dolgunk.


Az alapmechanikák és az irányítás nem változtak, így akinek már ismerős a sorozat, könnyen ráérezhet a játékra rögtön az első meccsen. Annak viszont, aki nincs képben a PES-sel kapcsolatban, érdemes lehet a Training-móddal kezdenie, és elsajátítania legalább az alapokat, jobb esetben az összetettebb mozdulatokat, mert úgy lesz igazi élmény a játék, ha tényleg tudjuk, mit csinálunk, és nem csak vaktában lövöldözünk a kapura minden szögből.
A játékosok mozgása egyébként roppant természetesnek hat - nekem csak a sprintanimációk tűntek első ránézésre kissé furcsának -, és a fejlesztők rengeteg új animációval bővítették a játékot, így tényleg csak nagyon ritkán fogjuk többször ugyanazt az akciót látni. A passzolás kiválóan működik: precízen irányíthatjuk, hogy hova és milyen erővel szeretnénk küldeni a labdát, játékosaink pedig ennek megfelelően reagálnak a mozdulatokra. Nyilván hibázni is fogunk, de ezekben az esetekben is jó volt látni, ahogy például az eredeti célpont inkább megtorpant, mert látta, hogy nem éri el az átadást, viszont a következő vonalból érkező játékos jól olvasta a helyzetet, és elindult megszerezni a labdát. A mesterséges intelligencia sem teljesen buta a felvázolt szituációkban. Vannak esetek, amikor megkérdőjelezhető döntést hoz a gépi ellenfél, de akár már közepes nehézségi szinten is kellő "ésszel" játszik az MI.

A passzjátéknál - és persze általában is - látványos a játékosok, illetve a labda fizikája. A testi kontaktok egyáltalán nem tűnnek szkripteltnek, nagyon élethű a küzdelem és a kisebb lökdösődés is a labdáért. A leglátványosabb ütközések persze a nagyobb szerelések alkalmával észlelhetőek, és annak is hatalmas jelentősége van, hogy milyen szögből csúszunk be egy védőnkkel. Ezekhez kapcsolódóan a bíró többnyire konzisztensen és közel hibátlanul fújja le a szabálytalanságokat, és ahogy a való életben, a játékban is alkalmazzák a játékvezetők az előnyszabályt, majd a támadást követően kiosztják az illetékeseknek a jól megérdemelt sárga lapot.
A labdakezelésről pedig szinte csak szuperlatívuszokban lehet írni. A játékszer mozgása nincs teljesen a játékosokhoz kötve, nem fogjuk soha azt érezni, hogy egy focista lábához van ragasztva, és az ügyesebben cselező sztárok sem megfoghatatlanok, ha elkezdenek cselezni. Támadóként pedig nekünk is oda kell figyelnünk, hogy ne vigyük túlzásba a "táncot", mert egy rossz mozdulat gyors ellentámadásba fulladhat. A labdára egyébként a természeti környezet is hatással van, és néha egy kicsit kiszámíthatatlanul viselkedik a bogyó, de ez csak még izgalmasabbá és élethűbbé teszi a mérkőzéseket.